ezt nézd meg:

ingatlanértékesítés

Az ingatlanvásárlás kiszámítható előnyei.

Ingatlanvásárlásra, ha valaki nem örököl, fiatal korában semmi esélye.

Nekem se volt, mégis mindenki lakik valahol, mondták. Ha már önállóan szeretne lakni, mert önállósulni akar, vagy nem érzi jól magát otthon, elköltözik, de hova? Részemről a főiskola kollégiumába költöztem először.

Nyilván itt is kellett fizetni, Apám csóró pedagógus volt, Anyám kiskoromban meghalt. Dolgoztam. Nyaranta vendéglátás, tanévben statisztálás, és minden, ami adódott.

Aztán kollégium, majd albérlet, családalapítás, és az ingatanvásárlás még mindig szóba sem kerülhetett 2 kezdő fizetésből. Maradt a bérlemény fizetése egyikünk fizetéséből, másikunkéból a megélhetés. Abban az időben legnagyobb szerencsénkre még nem volt hitel.

Amikor Nagymamám meghalt, jogtalan jóhiszemű bérlőnek számított az 1 szobás lakásában, de jobb híján oda költöztünk, hogy gyerekünk is lehessen, hiszen ingatlanvásárlásra remény sem volt. 11 évig ment ez, télen fagyoskodás, betegeskedés, mert a szobát jéghideg lépcsőház választotta el a konyhától, és az emeleten levő fürdőszobától, ahol fürödni nem lehetett.

Aztán, mire tönkrement a házasságunk (alacsony fizetések, hideg és betegeskedések…) kiutaltak egy szövetkezeti panelt, ahová már csak én költöztem a gyerekekkel. Ez a panel megváltás volt akkor, végre meleg mindenhol, WC, meleg víz, stb. Még választani is lehetett 3 közül. Igaz, még kicsik voltak a gyerekek, mégis a szempont a leendő iskola közelsége (Fazekas), és központi elhelyezkedés volt a korábbi külterület helyett, ha már mindegyik panel volt.

Jó pár év múlva, mikor éjjeli, otthoni pluszmunkákkal kifizettem a lakásrészleteket, önálló kisiparos lettem, nagyobb lakás vált szükségessé, amelyik munkahelyként is szolgálhatott, és a gyerekekre is oda tudtam figyelni.

Az ingatlanvásárlás a meglevő ingatlan eladásával kezdődik, ami jóval nehezebb, mint a vásárlás, főleg, ha nem a legszerencsésebb kerületben(VIII.) van, Aztán, amikor befutott a nagybetűs vevő, bizony, ha nem is aznap, de komolyan kellett venni. Mert amennyivel olcsóbban adjuk el elképzelésünkhöz képest lakásunkat, annyival olcsóbban veszünk is, amikor mi vagyunk a vevők.(ez ma is fontos szabály)

Az ingatvásárlás már kellemesebb feladat, főleg, ha legalább 3 hónap áll rendelkezésre.

Milyen szempontok voltak nekem a legfontosabbak? Elsősorban, az irányáron túl, nyilván az elhelyezkedés és az ízlés, az igények. Mindezen túl, olyan ingatlant kell venni, amit később el is lehet jól adni. Ennek kritériumai a központi elhelyezkedés, én belbudán találtam meg a megfelelőt, ami a 6-os villamoshoz 4 percre volt gyalog, ugyanakkor kertre nézett, mellékutcában volt, kellemesen csendes. Gyerekeim iskolájához jó közlekedésre. Majdnem háromszor akkora volt, mint az eladott panel, nagypolgári, felújított, tégla, 3,2 magassággal, és került kétszer annyiba, mint az eladott panellakás. Akkor még nem volt irreálisan magas a fűtés, víz és villanyszámla. Ma már az ingatlanvásárlás legfőbb szempontja az egyedi fűtés és a vízóra/már, ha valaki annyit akar fizetni, mint amennyit használ.

Bár akkor nem befektetés miatt vettem azt a lakást, de azért, 20 év múlva, mikor a gyerekek megnőttek, leváltak, több mint tízszereséért lehetett eladni.

Azt gondolom, hogy az ingatlanvásárlás lehet egy jó befektetési eszköz is, miközben lakunk benne, de csak a jó helyen levő, egyedi fűtésű, vízórás lakások esetében. Ehhez már csak a ház állapota lehet szempont.

Ingatlanvásárlásaim, mint befektetések, számszerűségét itt fogom folytatni.